Amit szívedbe rejtesz

Amit szívedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
szíveddel várd ki azt.

Szeretlek! Csupán egyetlen szó, De benne van ezernyi jó. Szeretlek? Egy olyan kérdés, Melynek válaszára nincs megértés. Szeretlek… egy olyan válasz, Mi minket soha el nem választ. Szeretlek! Egy fájdalmas kiáltás Egy könnyekben gazdag csata után. Szeretlek! Oly sok fájdalmat okoz Mindaz, mit e szó hordoz. Szeretlek! Száll a válasz hozzád, S te nem tudod, mit mondhatnál. Szeretlek? Szól egy bizonytalan hang, Mi a nagy csöndben elenyészve pang. Szeretlek… suttogsz egy bókot, Mely után ajkadra lehelnek csókot. Szeretlek! Kiáltasz mérgesen, Mert nem hallja senki sem. Szeretlek… visszhangzik fülemben, Az utolsó szó, mit mondott nekem. Szeretlek… vajon mit rejtesz…? Értem talán könnyet ejtesz…? Szeretlek? Félek e szótól, Hisz ad s szakít a jótól. Szeretlek! Nem bánom, elmondom, Magamban csendesen fohászkodom. Szeretlek! Kiáltom bátran, S két karom széttártam. Szeretlek! Benned van bánat s öröm, Kezemmel a lefolyó könnyeim törlöm, De szám ugyanakkor mosolyra áll, Mely a szél segítségével hozzád talál. Csupán egyetlen röpke érzés, Ám benne van féltés és kérés… Szeretlek! Ezt a szót ne feledd, Mert ez az, mit az Élet jelent.

A szerelembe -- mondják --
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.

S aki él, mind-mind gyermek
és anyaölbe vágy.
Ölnek, ha nem ölelnek --
a harctér nászi ágy.

Légy, mint a Nyolcvan Éves,
akit pusztítanak
a növekvők s míg vérez,
nemz millió fiat.

Már nincs benned a régen
talpadba tört tövis.
És most szívedből szépen
kihull halálod is.

Amit szemeddel sejtesz,
kezeddel fogd meg azt.
Akit szívedbe rejtesz,
öld, vagy csókold meg azt!